-Indulás!-Mondta a busz sofőr.
Mindenki leült a helyére.Igen,elfogadtam a felkérést.Azt mondták,hogy nem leszek egyedül,még lesz ott valaki.Az út csak 30 perces volt,szóval aludni nem bírtam volna.Csak bámultam ki az ablakon.
30 perc múlva:
-Megérkeztük.-Mondta a sofőr,mire az összes gyerek elkezdett visongatni és mind kifutottak a buszból.
-Gyerekek,mindenki válasszon magának szobát.Lány fiúval nem lehet!!-Próbáltam túl kiabálni őket.
Futottam az egyik gyerek után,aki történetesen a hugom,amikor beleütköztem valamibe,jobban mondva valakibe.
-Oh,bocsi.-Mondtam és nem figyeltem arra,hogy kinek ütköztem neki.
-Nem,ez az én hibám volt.-Mondta egy mély férfi hang.Olyan ismerős volt..
-Harry?Te hogy kerülsz ide!?-Kérdeztem tátott szájjal,amikor megláttam,hogy ki áll elöttem.
-Rosie?-Kérdezte meglepetten.-Én vagyok az egyik tábor vezető.-Mondta.
-És ezt nekem miért nem mondta senki?-Kérdeztem.
-Talán mert nem tudták,hogy ismersz (?)-Mondta Harry.
-Wow,de okos valaki.-Mondtam szemforgatva.
-Tudod,szerintem nem lenne jó ha mi veszekednénk.4 teljes hónapot leszünk együtt.... az erdőben.-Harry.
-Rendben,igazad van..De ha megbocsájtasz dolgom van.-Mondtam és megint elkezdtem szaladni a hugom,Tessa felé.
-Tessa,álj!-Mondtam lihegve amikor végre sikerült őt elkapnom.
-Igen?-Kérdezte.
-Kiválasztottátok a "lakásotokat"?-Kérdeztem
-Igen.
-Rendben,akkor pakoljatok ki és beszélgessetek.Este 9-kor lesz a vacsora szóval addig járkáljatok.-Mondtam.
-Ok,szia.-Mondta és elfutott.
Én is elkezdtem szaladni a szállásom felé.De olyan fura,hogy itt van.És nem mondott semmit.Még egy "bocsi"-t sem,hogy fel se hívott 3 évig.Hogy bírtam én ezt így viselni?Mármint nem mondtam semmit,csak úgy viselkedtem mint akinek teljesen normális,hogy 3 évig nem látja a gyerek kori legjobb barátját és most csak nyugodtan beszélget vele.Hosszú lesz ez a nyár.-Mondtam magamnak.
Végre elértem a szállásomat.Harry volt bent és épp rendezkedett(!!).
-Te meg mit csinálsz itt?-Kérdeztem.
-Ez az ideiglenes lakásom.Ahogy neked is.-Mondta.
-Mi van?!?!Egy szobában fogunk aludni 4 hónapig?Még szerencse,hogy 2 ágy van.-Mondtam grimaszokat vágva suttogva.
-Hát az az igazság,hogy csak 1 ágy van,mert a másik el van romolva,és ha ráfekszel letörnek az ágy lábai..-Mondta.
-Ez nem lehet igaz.-Mondtam.
-Nekem eléggé valósnak tűnik.-Mondta.-Ja és este beszélni szeretnék veled.-Mondta és kiment a szobából
Hogy lehetek én ennyire szerencsétlen?-Kérdeztem magamtól.Pont Harry.És csak 1 ágy van?
De már inkább nem agyaltam ezen.Inkább csak kipakolok én is.Nem mondtam neki,de egy kicsit jó,hogy itt van,mert hiányzott.De még mindig nem értem,hogy miért nem hívott...
3 óra múlva:
-Gyerekek,gyertek enni!-Mondta Harry és rögtön az összes gyerek a tűz köré gyült.
Mindenki elkezdett enni.Hoztak egy-egy botot és felszurták rá a virsli-kolbászt.Persze a bot előtte meg volt mosva.
Mindenki egy csomót evett.
-Gyertek.-Mondta Tessa a gyerekeknek amikor mindenki kész lett.Hirtelen az összes gyerek befutott a saját szobájába.Jó hogy Tessára hallgatnak,de rám meg persze nem....
-Akkor beszélhetnénk?-Kérdezte Harry.
-Nem lehetne inkább késöbb?-Kérdeztem
-De.-Mondta Harry és én rögtön bementem a mi szobánkba.
Gyorsan befutottam a fürdőbe és kulcsra zártam az ajtót.Levettem az összes ruhámat és beálltam a forró víz alá.Fura,de ez volt a nap legjobb dolga..
Még vagy 10 percet álhattam a víz alatt amikor kulcs csörömpölést hallottam.Hülye pót-kulcs....
-Áááá!-Mondtam és kisebb-nagyobb szerencsével egy törölköző után nyúltam,mert Harry bejött.
-Upsz bocsi.-Mondta, és még mindig ott állt.
-Megtennéd,hogy kimész?-Kérdeztem.
-Öhm..aha..persze.-Mondta és valahogy kiment.
Ó,én szerencsétlen.Én vagyok a 2 lábon járó balszerencse.-Mondtam magamban.
Ez után már én se maradtam a víz alatt.Felkaptam magamra a pizsamámat és kimentem a fürdőből.
-Bocsi,hogy benyitottam.Máskor majd kopogok.-Mondta Harry.
-Nem nagy baj,de máskor tényleg kopogj.-Mondtam egy halvány műmosollyal az arcomon.-Szóval,miről akarsz beszélni?-Kérdeztem és leültem mellé.
-Megváltoztál.-Mondta.
-3 évig nem láttál.Szerinted ez idő alatt nem változik az ember?Már felnőtt vagyok.Már nem vagyok 15 éves.-Mondtam ki egy pár gondolatot ami most a fejemben kavarog.
-Tudom.És sajnálom,hogy nem kerestelek.De nagyon el voltam foglalva.-Mondta
-Aha,szóval el vagy foglalva.De arra van időd,hogy lefeküdj fél Londonnal?Viszont arra nincs,hogy felhívd a gyerek kori legjobb barátod?-Kérdeztem már szinte üvöltve és sírva.
-Rosie.Bocsi.Bocsi,hogy nem hívtalak,hogy nem kerestelek.De nagyon fontos vagy számomra és féltem,hogy már elfelejtettél.
-Hogy bírtalak volna elfelejteni?Én mindig arra vártam,hogy hívj.De te soha nem tetted.És emlékszel amikor kicsik voltunk azt mondtad,hogy te soha nem fogsz engem elfelejteni,és örökké velem maradsz.De amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád te nem voltál ott,hogy megvigasztalj.Amikor anyu meghalt....-Mondtam az utolsó mondatot már sírva.
-Ó...én nem tudtam.-Mondta bűnbánó arcal.Én csak tovább sírtam ott.
-Shh..ne sírj.-Mondta és szorosan megölelt.-Most már itt vagyok.
-Tudod,hogy mennyire hiányoztál?-Kérdeztem.
-Te is nekem.-Mondta Harry és megcsókolt.Hiretelen azt se tudtam,hogy mit csináljak.
És már csak arra emlékszem,hogy az ágyamban ébredtem....egy szál bugyiban....
Sziasztok!Ez lett volna az első rész!
Remélem elnyerte a tetszéseteket!
Nagyon ürölök a 3 feliratkozónak és a 3 kommentnek.Remélem lesz még több is.
Ha tetszett a rész kérlek kommenteljetek!
1-2 feliratkozó,3-4 komment és 4 folytasd *--* után jön a következő rész.
Mindenki leült a helyére.Igen,elfogadtam a felkérést.Azt mondták,hogy nem leszek egyedül,még lesz ott valaki.Az út csak 30 perces volt,szóval aludni nem bírtam volna.Csak bámultam ki az ablakon.
30 perc múlva:
-Megérkeztük.-Mondta a sofőr,mire az összes gyerek elkezdett visongatni és mind kifutottak a buszból.
-Gyerekek,mindenki válasszon magának szobát.Lány fiúval nem lehet!!-Próbáltam túl kiabálni őket.
Futottam az egyik gyerek után,aki történetesen a hugom,amikor beleütköztem valamibe,jobban mondva valakibe.
-Oh,bocsi.-Mondtam és nem figyeltem arra,hogy kinek ütköztem neki.
-Nem,ez az én hibám volt.-Mondta egy mély férfi hang.Olyan ismerős volt..
-Harry?Te hogy kerülsz ide!?-Kérdeztem tátott szájjal,amikor megláttam,hogy ki áll elöttem.
-Rosie?-Kérdezte meglepetten.-Én vagyok az egyik tábor vezető.-Mondta.
-És ezt nekem miért nem mondta senki?-Kérdeztem.
-Talán mert nem tudták,hogy ismersz (?)-Mondta Harry.
-Wow,de okos valaki.-Mondtam szemforgatva.
-Tudod,szerintem nem lenne jó ha mi veszekednénk.4 teljes hónapot leszünk együtt.... az erdőben.-Harry.
-Rendben,igazad van..De ha megbocsájtasz dolgom van.-Mondtam és megint elkezdtem szaladni a hugom,Tessa felé.
-Tessa,álj!-Mondtam lihegve amikor végre sikerült őt elkapnom.
-Igen?-Kérdezte.
-Kiválasztottátok a "lakásotokat"?-Kérdeztem
-Igen.
-Rendben,akkor pakoljatok ki és beszélgessetek.Este 9-kor lesz a vacsora szóval addig járkáljatok.-Mondtam.
-Ok,szia.-Mondta és elfutott.
Én is elkezdtem szaladni a szállásom felé.De olyan fura,hogy itt van.És nem mondott semmit.Még egy "bocsi"-t sem,hogy fel se hívott 3 évig.Hogy bírtam én ezt így viselni?Mármint nem mondtam semmit,csak úgy viselkedtem mint akinek teljesen normális,hogy 3 évig nem látja a gyerek kori legjobb barátját és most csak nyugodtan beszélget vele.Hosszú lesz ez a nyár.-Mondtam magamnak.
Végre elértem a szállásomat.Harry volt bent és épp rendezkedett(!!).
-Te meg mit csinálsz itt?-Kérdeztem.
-Ez az ideiglenes lakásom.Ahogy neked is.-Mondta.
-Mi van?!?!Egy szobában fogunk aludni 4 hónapig?Még szerencse,hogy 2 ágy van.-Mondtam grimaszokat vágva suttogva.
-Hát az az igazság,hogy csak 1 ágy van,mert a másik el van romolva,és ha ráfekszel letörnek az ágy lábai..-Mondta.
-Ez nem lehet igaz.-Mondtam.
-Nekem eléggé valósnak tűnik.-Mondta.-Ja és este beszélni szeretnék veled.-Mondta és kiment a szobából
Hogy lehetek én ennyire szerencsétlen?-Kérdeztem magamtól.Pont Harry.És csak 1 ágy van?
De már inkább nem agyaltam ezen.Inkább csak kipakolok én is.Nem mondtam neki,de egy kicsit jó,hogy itt van,mert hiányzott.De még mindig nem értem,hogy miért nem hívott...
3 óra múlva:
-Gyerekek,gyertek enni!-Mondta Harry és rögtön az összes gyerek a tűz köré gyült.
Mindenki elkezdett enni.Hoztak egy-egy botot és felszurták rá a virsli-kolbászt.Persze a bot előtte meg volt mosva.
Mindenki egy csomót evett.
-Gyertek.-Mondta Tessa a gyerekeknek amikor mindenki kész lett.Hirtelen az összes gyerek befutott a saját szobájába.Jó hogy Tessára hallgatnak,de rám meg persze nem....
-Akkor beszélhetnénk?-Kérdezte Harry.
-Nem lehetne inkább késöbb?-Kérdeztem
-De.-Mondta Harry és én rögtön bementem a mi szobánkba.
Gyorsan befutottam a fürdőbe és kulcsra zártam az ajtót.Levettem az összes ruhámat és beálltam a forró víz alá.Fura,de ez volt a nap legjobb dolga..
Még vagy 10 percet álhattam a víz alatt amikor kulcs csörömpölést hallottam.Hülye pót-kulcs....
-Áááá!-Mondtam és kisebb-nagyobb szerencsével egy törölköző után nyúltam,mert Harry bejött.
-Upsz bocsi.-Mondta, és még mindig ott állt.
-Megtennéd,hogy kimész?-Kérdeztem.
-Öhm..aha..persze.-Mondta és valahogy kiment.
Ó,én szerencsétlen.Én vagyok a 2 lábon járó balszerencse.-Mondtam magamban.
Ez után már én se maradtam a víz alatt.Felkaptam magamra a pizsamámat és kimentem a fürdőből.
-Bocsi,hogy benyitottam.Máskor majd kopogok.-Mondta Harry.
-Nem nagy baj,de máskor tényleg kopogj.-Mondtam egy halvány műmosollyal az arcomon.-Szóval,miről akarsz beszélni?-Kérdeztem és leültem mellé.
-Megváltoztál.-Mondta.
-3 évig nem láttál.Szerinted ez idő alatt nem változik az ember?Már felnőtt vagyok.Már nem vagyok 15 éves.-Mondtam ki egy pár gondolatot ami most a fejemben kavarog.
-Tudom.És sajnálom,hogy nem kerestelek.De nagyon el voltam foglalva.-Mondta
-Aha,szóval el vagy foglalva.De arra van időd,hogy lefeküdj fél Londonnal?Viszont arra nincs,hogy felhívd a gyerek kori legjobb barátod?-Kérdeztem már szinte üvöltve és sírva.
-Rosie.Bocsi.Bocsi,hogy nem hívtalak,hogy nem kerestelek.De nagyon fontos vagy számomra és féltem,hogy már elfelejtettél.
-Hogy bírtalak volna elfelejteni?Én mindig arra vártam,hogy hívj.De te soha nem tetted.És emlékszel amikor kicsik voltunk azt mondtad,hogy te soha nem fogsz engem elfelejteni,és örökké velem maradsz.De amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád te nem voltál ott,hogy megvigasztalj.Amikor anyu meghalt....-Mondtam az utolsó mondatot már sírva.
-Ó...én nem tudtam.-Mondta bűnbánó arcal.Én csak tovább sírtam ott.
-Shh..ne sírj.-Mondta és szorosan megölelt.-Most már itt vagyok.
-Tudod,hogy mennyire hiányoztál?-Kérdeztem.
-Te is nekem.-Mondta Harry és megcsókolt.Hiretelen azt se tudtam,hogy mit csináljak.
És már csak arra emlékszem,hogy az ágyamban ébredtem....egy szál bugyiban....
Sziasztok!Ez lett volna az első rész!
Remélem elnyerte a tetszéseteket!
Nagyon ürölök a 3 feliratkozónak és a 3 kommentnek.Remélem lesz még több is.
Ha tetszett a rész kérlek kommenteljetek!
1-2 feliratkozó,3-4 komment és 4 folytasd *--* után jön a következő rész.
